Egy kis vidéki iskolában hallottam ezt a történetet. A harmadik osztályban tizenkét tanuló volt: hét kislány, és öt fiú. Egyik nap a tanító néni egy falubeli idős néniről beszélt nekik, akinek nagyon megdagadt a lába. Elmondta, hogy a néni, betegsége miatt nem tud elmenni a falu végén levő kertjébe, amit idáig szorgalmasan gondozott. Ha valaki vállalná, hogy délutánonként elmegy a kertbe, és hoz Sára néninek paradicsomot, paprikát, és zöldséget, a néni ősszel, dióérés után az összes dióját neki ajándékozná.

Az osztály lelkesedett. 
– Dió? Nagyszerű! Sára néninek hatalmas diófái vannak! Vállaljuk a megbízatást!

Gyorsan beosztották maguk között, hogyan oldják meg a feladatot. Minden nap másik két gyerek viszi a zöldséget Sára néninek! Így egy-egy párnak csak minden hatodik napon kell majd a kertbe menni. Az egész osztály részt vesz a vállalásban. A diót pedig elosztják majd maguk között. Már látták maguk előtt a sok finom diós kalácsot, pozsonyi kiflit!

Megkezdődött a közös szolgálat. Alexa és Viki voltak az első megbízottak. Szép koraőszi nap volt. A nagy kertben dúsan piroslottak a paradicsomtövek. A kapor, a petrezselyem frissen zöldellt. A két kislány vidám kirándulásnak találta a kerti gyalogsétát. Becsomagoltak a nagy kosárba minden finomat, és vitték Sára néninek. Szerdai nap volt. Következő kedden jutott nekik újra a zöldségszállítás feladata. Vasárnap óta esett az eső. Felázott a föld, nehéz volt lépdelni. A cipőjük beázott. Nem törődtek vele. Megrakták a kosarukat, és mentek hűségesen Sára nénihez.

Sára néni nagyon örült nekik.
– De jó, hogy jöttök! Már minden elfogyott! 
– Hogy lehet ez? Hiszen tegnap Pali, meg Tibi hozott mindenfélét! – csodálkoztak a kislányok.

Sára néni a fejét rázta.
– Senki nem volt itt, szívecskéim, múlt szerda óta! Igaz, esett is az eső! Így hát minden elfogyott. Nem hoznátok, kicsikéim, legközelebb egy kis tököt is?

Alexa és Viki másnap újra kimentek a kertbe. Most is esett, a szél is fújt. Vittek Sára néninek tököt, kelkáposztát, krumplit is, bőven. Ha Sára néni kért valamit, ők ketten behozták neki, akármilyen is volt az idő.
Így telt el az ősz. Meg volt a dióverés is. Sára néni jó szomszédja verte le a diót, és az öreg hölgy kérésére bevitte a termést az iskolába. Amikor azonban osztozkodásra került volna sor, egyszer csak kinyílt a tanterem ajtaja. Mit gondoltok, ki jött be a tanterembe? Sára néni! Szépen meggyógyult a lába. Már tudott járni.

– Na, hogy tetszett a kertem? – Kérdezte Sára néni.
– Nagyon szép! – lelkesedett Alexa és Viki. – Azok a nagy fák, és az a sokféle zöldség!

Az osztály másik tíz tagja lehajtotta a fejét. Azután dadogni kezdtek. Ilyesmiket mondtak:
– Nagyon sok a darázs…
– Van a közelben egy harapós kutya…
– Ha esik, nagyon ragad a sár…

A tanító néni elcsodálkozott. 
– Csak ennyit tudtok mondani, arról a szép kertről?

Sára néni elmosolyodott. 
– Nem nagyon tudnak többet arról a kertről, mert valami mindig megakadályozta őket abban, hogy teljesítsék azt, amit fogadtak! Azért jöttem el, hogy elmondjam, két osztálytársatok hűségesen megtartotta, amit ígért. Ezért volt mindig friss zöldség a kamrámban. Alexa és Viki! Köszönöm! A tiétek az összes dió, mert hűségesek voltatok!

Alexa és Viki az idejüket adták oda, hogy teljesíthessék, amit ígértek. Ezzel örömöt szereztek egy idős hölgynek. Bebizonyították neki, hogy lehet bízni a gyerekekben, az emberekben. A sok jó gyümölcs, zöldség bizonyára az egészsége helyreállítását is elősegítette. 
A hűség, a kitartás, ragaszkodás ahhoz, amit megígértünk fontos jellemvonás.